Már az ókorban is alkalmazták a növényeket és az esszenciákat. Egyiptomban a növényeket valamilyen zsírba áztatták, majd ezután kitették a napra száradni, mely kiszívta a növények értékes aromáját. Kenőcsöt készítettek belőle. A balzsamozás során a fáraók testüregeibe helyezték az illatos gyantát és különböző fűszereket. Tutanhamon sírjában is találtak gyantákat, amit a bebalzsamozáshoz használtak, mirha, tömjén és egyéb citrusfélékből. Hippokratész is ajánlotta betegeinek, hogy a gyógynövényeket égessék el, hogy meggyógyúljanak. 

A Corpus Hippocratikum  tekinthető a hagyományos orvoslás alapjának, ugyanakkor a holisztikus szemlélet fontos útmutatója. 

Indiában az ayurvédikus gyógyítás több ezer éves hagyományokkal bír.
A gyógynövényi kivonatokat, illatos olajakat az egészség megőrzésére, masszázshoz, fürdőzéshez, inhaláláshoz, az emberi test megtisztításához a növényekből készült olajakat alkalmazza. A szent növényként tisztelt tulsi, azaz szent bazsalikomnak, nagy gyógyító erőt tulajdonítottak.

A gyógynövényekkel való gyógyítás a középkorban az apácák és a szerzetesek kezében volt.

A XVI-XVII. században már a füveskönyvek is megjelentek. Ebben írtak a gyógynövények hatóanyagáról.

Nicolas Culpeper 1649-ben írta le a füveskönyvében, hogy milyen hatással vannak a gyógynövények az emberi szervezetre. A búbópestis idején is Európában a gyógynövényeket alkalmazták a betegség ellen az orvosok. A szájuk elötti maszkba raktak különböző növényeket, hogy megvédje őket a fertőzéstől.

A XVIII. században már a patikák is árultak Londonban gyógynövényes orvosságokat és illóolajakat.

A XIX. században a szintetikusan előállított gyógyszereket kezdték forgalmazni, így a gyógynövényeket ezzel háttérbe szorítva, de szerencsére a XX. században újra elindult  hódító útján a “vissza a természetbe” nagyon fontos felismerés. 

René Gattefossé Francia kémikus, egy kísérlet során megégette a kezét és levendulaolajba mártotta, melynek jótékony hatására tovább kísérletezett az illóolajokkal. 

Marguerite Maury alkalmazta először az illóolajakat kozmetikai célra, mely ezen a területen is bizonyította áldásos hatását. 

A 60-as években kezdték el alkalmazni a svéd-masszázshoz. Itt kezdődött a modern aromaterápia korszaka. 

Az aromaterápia alkalmazási területe széleskörű, hiszen a rohanó stresszes életmódunkban nem csak masszázs során, hanem alkalmazzák kórházakban, iskolákban, kiváló a párologtatókhoz  a levegő fertőtlenítéséhez a légkondicionált helységekben. 

Az aromaterápia a holisztikus gyógymódok kiegészítését jelenti.
A szakember képzett aromaterapeuta hatékony segítséget tud nyújtani az egyén életmódja, érzelmi kórisme alapján. 
A hagyományos “allopatikus” ( tüneti kezelést alkalmazó) orvoslással ellentétben a holisztikus elv szerint a test öngyógyító folyamatait hozza összahangba. 
Úgy állítja össze a kezeléshez szükséges olajakat, hogy azok kombinációja leginkább elősegítse a gyógyulni vágyó egyén testi, lelki, szellemi egyensúlyának a helyreállítását. 
Íly módon nem csak a tüneteket kezeli, hanem igyekszik a kiváltó okokat is felderíteni, hogy aztán azt a lehető legtermészetesebb módon tudja megszüntetni.

Az illóolajat bizonyos növényekből többféle eljárással állítják elő. De nem minden növényből tudnak előállítani.
A teljesen tiszta illóolaj nem olcsó. Egy kiló olaj előállításához tíz tonna növényre van szükség pl. citromfűnél. A rózsaolajhoz egy csepphez harminc virág szükséges. 
Láthatjuk, hogy ezeknek a kis  üvegcsébe zárt olajaknak minden cseppje igazi kincs számunkra. 
Kinyeréséhez különböző eljárásokat alkalmaznak.